2005. január 29-én, Komlón farsangi multaságot tartottunk!

2005. május 11-14-ig Sepsiszentgyörgyön voltunk kedves ismerőseink, a Laudate Énekkar vendéglátásában.

A programunk a következő volt:

Május 11-én érkeztünk meg Sepsiszentgyörgyre, ahol a Laudate Énnekar már várt bennünket. Az első esténk a családokkal ill. közös beszélgetéssel telt.

Másnap kirándulni mentünk a környék nevezetességeihez. Két vártemplomot néztünk meg, először a prázsmárit, aztán a szászhermányit. Ezután a Törcsvár-kastélyt látogattuk meg. Délután a Szent József r.k. templomban énekeltünk a misén, majd együtt mentünk a plébániára vacsorázni és bulizni.

Pénteken szintén kirándulással kezdtünk: Kisbaconban a Benedek Elek emlékházban jártunk, onnan Bibarcfalvára vettük utunk, a református templomhoz. Nagyajtán a vártemplomot is megnézhettük és a Kriza János emlékházat is. Ezután indultunk vissza Szentgyörgyre, vendéglátóinkhoz. Délután közös koncertünk volt a Laudate Énekkarral a Művészeti Líceum Dísztermében.

Az utolsó napon sűrű volt a program (nem mintha előtte unatkoznunk kellett volna bármikor is). Korán reggel kellett elbúcsúznunk a szentgyörgyiektől, hogy időben Csíksomlyóra érhessünk, ahol rengeteg más emberrel együtt felvonultunk a Nyeregbe, ahol a búcsút tartják szokás szerint. Részt vettünk az ünnepélyes szentmisén, jól éreztük magunkat, felmentünk páran a hegytetőre is, majd estefelé a Csíksomlyói Kegytemplomban énekeltünk a misén és utána is. Utána már csak a búcsúzkodás következett kedves vendéglátóinktól, és indultunk haza.

Ebben a kevés napban nagyon jól éreztük magunkat, rengeteg élményt gyűjtöttünk magunkba, és ezért elsősorban a Laudate Énekkarnak vagyunk hálásak, akik mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat ottlétünk alatt!

Kórusunk altosa, Abonyi Bea így írt cikkében az útról:

"Erdély 2005

Az idén harmadszor jártam Erdélyben, ezúttal a Komlói Pedagógus Kamarakórus színeiben, melynek 9 hónapja vagyok tagja egy szerencsés "véletlennek" köszönhetően. A sepsiszentgyörgyi Laudate kórussal jó kapcsolatban állunk, tavaly a mi kórusunk látta őket vendégül s most ők hívtak meg minket. A kórusból sokunk szíve vágya volt , hogy erdélyi fellépésünk alkalmával részt vehessünk a csíksomlyói búcsún. Kellemes izgalommal töltve, erősen vártuk az utazást. Nagy megtiszteltetésnek tartottuk, hogy a pünkösd szombat esti misén a csíksomlyói kegytemplomban szerepelhetünk.

Velem ellentétben társaim már ismerték a vendéglátóikat, akik buszunk érkezésekor a sepsiszentgyörgyi plébánia udvarán integetve, nagy szeretettel vártak. A többiek szaladtak üdvözölni, megölelni erdélyi barátaikat. Mielőtt még rám szállhatott volna a kirekesztettség szomorú érzése, odajött hozzám egy kedves székely hölgy és átkarolt, átölelt. Szeretettel fogadott anélkül, hogy tudta volna ki vagyok s beszédbe elegyedtünk, mintha régóta ismernénk egymást. Bementünk a plébániára, ahol finom köménypálinkával mostuk le a hosszú út porát, s hamarosan köszöntött az én vendéglátóm is, aki az itt töltött néhány nap alatt teljes odaadással, odafigyeléssel és szeretettel gondoskodott rólam.

Jó volt érezni vendéglátóink feltétlen szeretetét, tisztaságukat, egyszerűségüket, nyíltsszívűségüket. Élveztem az itt hallható ízes, választékos szép magyar beszédet és folytattam 2 évvel ezelőtt elkezdett székely szavak feljegyzését. Kóstoltam tárkonyos pityókalevest, zöldséges csorbalevest, székelykáposztát, juhtúróspuliszkát, padlizsánkrémet, erdélyi kürtőskalácsot, szilvapálinkát és csíki sört.

Két szabad délelőttünket kirándulásokkal töltöttük, jártunk székelyföldi templomokban és várakban, ahol spontán kiskoncerteket adtunk magunk és mások gyönyörűségére. A templomokban szembesültünk a magyar nemzetiszín szalag mellé helyezett fekete gyász-szalaggal, mellyel a székelyek december 5. óta gyászolják a nemzetet.

Szerepeltünk a sepsiszentgyörgyi templomban az esti mise kereteiben, majd ezt a fellépést a plébánián terülj-terülj asztalkám és nagy közös éneklés követte. Az est befejezéseként szerenádot adtunk karnagyainknak. Másnap a helyi Művészeti Líceum dísztermében adtunk közös koncertet a Laudate kórussal. Ezen az estén korán tértünk nyugovóra, hogy testileg-lelkileg felkészülhessünk a másnapi búcsúra.

Az idén 438. alakalommal rendezték meg a csíksomlyói búcsút a nagyerdei győztes csata emlékére és Szűz Mária tiszteletére. Közel egymillió magyar vett részt a somlyói nyeregben tartott szentmisén. Szép meleg, napos idő volt aznap, holott előző nap még télikabátban jártunk. Egy nagy "Komló" felíratú zászlót vittünk magunkkal s ezt követve mentünk fel vendéglátóinkkal együtt a Somlyó hegyére. Hívők és ateisták egyforma odaadással vettek részt a misén és hallgatták a szentbeszédet. Átadtuk magunkat annak az egyetemes érzésnek, amikor egymillió magyar együtt énekelheti a magyar és a székely himnuszt.

Nagyon fáradtan bár, de utolsó tartalék erőforrásainkat is igénybe véve szerepeltünk az esti misén a Csiksomlyói Kegytemplomban, ahol karnagyunk szerint az élményektől feltöltődve eddig még soha nem hallott hangokon sikerült megszólalnunk.

Hazajövetel előtt megtöltöttük palackjainkat csíksomlyói borvízzel és a székely fohász éneklésével búcsúztunk Erdélytől:

"Oh én édes jó Istenem,
Oltalmazóm segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Inységemben lágy kenyerem.
Vándorfecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus áldd meg Erdély földjét.

Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttünk s megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.

(régi székely himnusz)"

2005. június 11-én, szombaton, 17 órakor a mánfai műemlék-templomban tartottuk szokásos évadzáró koncertünket. Vendégünk volt a vajdasági Musica Humana Kamarakórus , Adáról, akikkel közös dalokat is énekeltünk, valamint mindkét kórus saját számokkal is készült erre a napra.

2005. június 25-én, Cserkúton, a katolikus templomban énekeltünk a falunap részeseként.